Vágy — álom
Merengek. Mellemen mázsás kővel
rád gondolok, s dacolok idővel.
Színes szavaid űznek, kergetnek,
fáradt vadként könnyen elejtenek.
Szeretnélek forrón átkarolni,
hagyni vágyam mohón rád omolni.
Buja tánca lobogó lángnyelvnek
kéjjel feszül izzó, szép testednek.
Legyünk néma foglyai e kéjnek,
nyíljon meg testünk, mint föld az égnek!
Fordítsuk ki magunkból vágyaink',
forrasszuk egybe titkos álmaink'!
Te s én, örök rabjai egymásnak,
döntsük ősi gátját minden vágynak!
Szálljanak szabadon, gyeplő nélkül,
mint pitypangbóbiták felhő nélkül!
Minden kedves bók egy simogatás,
ölelésed csókkal-mámoradás.
Mint szédítőn szárnyaló szenvedély,
gyöngyöző gyönyör tesz minket eggyé.
Korlátolt vágyaink
(1. verzió)
Mellemen mázsás malomkővel
merengek százszám az idővel.
Tiszta szép szavaid kergetnek,
erőt adnak ma is lelkemnek.
Szeretnélek forrón átkarolni,
engedni vágytüzem Rád hatolni!
Szerelmünk mint izzó lángnyelvek
járnák táncaik’ buja táncrendben.
Belém szorult kéjszavaimat
görcseiből kiszakasztanám,
semmiféle önkorlát vissza
vágyainkat nem tarthatja már.
Feloldanánk a bennünk rejlő,
visszafogott gátlásainkat,
átélhetnénk forrón átsejlő,
beteljesülő, régi vágyainkat.
Én is voltam szerelmes, bizonytalan diáklány... S mivel József Attila volt a kedvenc költőim egyike, hatása erősen felfedezhető. Íme egyik versike a kétkedő szerelmes éveimből:-)
Szeret vagy nem szeret?
Szeret vagy nem szeret?
Ki mondja ezt meg nekem? –
Mert ő nem. Nem, nem is szeret!
Vagy talán ... igen?
Nem, ez nem lehet, hisz akkor
minden másképp lenne.
Azt akarja, boldog legyek.
Hát ez lenne az a Szeretet?
Így akarna boldoggá tenni? –
Pedig tudja, így ellenkezőjét teszi.
Nem értem, agyam fel nem fogja;
Ő ... sze-ret? – De hisz ezt mondja!
És valóban, néha hiszek.
Hiszek akaratom ellenére a – hihetetlenben.
De miért? – Mert valami azt súgja:
”Hinned kell! Úgy van!”
Valami, aminek nem tudok ura lenni,
és ha megpróbálok nem hinni –,...
Újra megjelenik!
Igen. Eljön, beszél, és én...
Én újra csak hallgatok némán,
mint akinek nyelvét kiszedték,
hogy nehogy elmondja, mit kíván.
Hallgatok, mint a pislogó parázs,
mely nem mer, nem tud
égni, lobogni már;
Csak várja mi jön ezután,
kívánván: váljon már végre hamuvá!
Pedig szeretne égni, újra lángokat vetni,
a fagyoskodót tüzével melengetni!
És hallgatok némán, mint a
bűnbánó bűnöző, ki beszélni nem mer,
mert fél attól, magát elárulja,
és akkor –, …
VÉGE MINDENNEK!
Hb., 1971.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Kedves vagy, Sacikám. Dicsérő szavaid örömmel töltenek el:-)))
lélekszerelem fi vagyok
drága jucuskám
a verseid nagyon lenyügöztek
gyönyörüséges és kifejezö a verseid de tudom azt hiszem hogy nagyon értelmeseknek széntad mert ezek a versek óriási értelmet sugallnak róllad és azt hiszem hogy én negyon is értem benned a kiaknázhatatlan kincset
amiröl irsz nagyon szépek tetszenek nagyon
magam is szeretem a verseket de azt hiszem a verseidben a szavak használata egy ujjabb kincseket jelent ami ritkaság egy verseket iróknál
gratulálok és sok sikert a munkádhoz
nekem ezekkel a versekkel nagy örömet okoztál
mert a szókincsed használata ritka és ez kincset jelent egy verset szeretö ember számára lászló vagyok bp röl elöadó müvész
gratulálok
szia
lélekszerelem fi
Drága lélekszerelemfi!
Köszönöm, hogy megtiszteltél verseim olvasásával és tartalmas elemzésével, dicsérő szavaiddal, Öröm számomra, hogy megnyerték tetszésedet, kicsit zavarba is jöttem ennyi dicsérő szótól, de bevallom, nagyon jól esnek:-))
